...

A zeneszeretet már kiskoromban kicsírázott. Beszélni még alig tudtam, de állítólag állandóan dalolásztam meg huhogtam a lakásban. Hiába, a rákkendról mindenhol utolér.:) Kétévesen még nem volt fogam (ami ugye a későbbi iskolafogászatokon tett látogatások alkalmával főtéma volt, ugyanis már mindenkinek fogszabályzója volt, én még foghíjas voltam), viszont esténként Pink Floyd-ot hallgattam LP-n:-).
Aztán nagycsoportos óvodás koromban jött egy busz, rá volt írva hogy zenei előképző, hát felszáltam rá. Doboltunk meg mindenfélét énekeltünk, rajzoltunk, asszem lehetett kapni jutalomnyomdát is, szóval jókis élet volt 7évesen. Otthon meg Europe-ot ordítottam akkor igenférfias mezzo hangomon és a partfissal gitároztam. Aztán besompolyogtunk a zeneiskolába, amikor már felértük a kilincset. A szolfézsóra addig volt jó amíg énekelni kellett, amikor hallás után kellett kottázni, na azt nagyon utáltam. Közben  heti 2 zongoraóra hétéven át, csak nem olyan félszobanagyságú feketén, mint a mienk volt.
És akkor eltelik egy jópár év, mire rájössz, hogy nem Bach-ot akarsz életed végéig játszani, bár Schubert és Schumann is megsértődik, de valahogy majdcsak megegyeztek. Aztán költözéskor a zongorát eladtuk szaros negyvenezerért, amit azóta is sajnálok, hogy lehettem ekkora állat, hogy beleegyeztem. Jöttek, illetve folytatódtak az énekkaros hosszú évek, csomó élménnyel, amiket nem győzött az ember zsebre tenni, hogy onnan majd néha kivegye őket, leporolja és elgondolkozzon, hogy már megint eltelt 5 év. Néha beütött egy-két rákkendról támadás, kár hogy nemjárt nagyobb sikerrel. 

Játszottam egy gimnáziumi rendezésű francia musical-ben, és egy kis ideig jártam külön énektanárhoz is, és rájöttem, hogy nem is olyan egyszerű dolog ez az éneklés nevű zöldségáru.

1999-ben csináltunk egy zenekart Musso, Redbull és Marci barátaimmal, amely eredetileg az EMERGAL, később pedig a Spleen nevet viselte. Sok-sok kezdeti próbálkozás, zene- és dalszövegírások, idő- és pénzhiány, lemezjátszó erősítő és a hozzá tartozó hangfalak, esti séták hangszerekkel a hátunkon, később egy-két már elfogadható hangosítású próba itt-ott, majd egy kb. 20 befejezetlen vagy hangszerelésre váró saját dal, amik azóta is ott lapulnak a fiókjaink mélyén illetve fejünk belsejében. Szóval 2001-ben felbomlott ez a zenekar, ami igazából egy nagyon jó kis baráti társaság is volt egyben. Ketten azévben érettségiztünk, a többiek egy évvel később, így szétszakadt a csapat.

Közben Budapestre kerültem, BME Vegyészmérnöki kar, és elindult a környezetmérnökség rejtelmeibe vezető utakon elrejtett betonfalak megmászása.

Ezek után néha-néha írtam egy-két dalszöveget és nem egy olyan pillanat volt, amikor újra előszedtem régi dalokat, aztán hagytam a fenébe.

Közben a rákkendról szellem folyamatosan ütötte a fejemet, hogy szedd má' össze magad. Rengeteg olyan zenét megismertem, ami a mai napig és remélem még jó sokáig életben tart, jobban mint 2 bögre kávé. Az egyik legnagyobb mérföldkő a Kispál és a Borz zenei hatása volt.

Aztán 2004 nyár végén eldöntöttem, hogy mindenképpen találnom kell, vagy alapítani kell egy zenekart.

Így találtam meg Lacit és Zolit, akik épp énekest kerestek (na meg a változatosság kedvéért azért bassgitárost is:-)) és amikor megtudtam, hogy milyen zenéről lenne szó, egyre jobban vártam a találkozást. Aztán lementem egy próbájukra, a Smoke on the water-nél összenéztünk, a Stairway to Heaven végén pedig már sejtettem, hogy ha nem küldenek el, akkor én maradnék.:-)

Maradtam, és bár rendszeresen kések próbákról (hmm…persze soha nem a saját hibám miatt, a BKV meg a MÁV a tettes:-)), 5.-e helyett néha 6.-án fizetem be a próbaterem pénzt, a dalszövegeket elhagyom, összegyűröm, esetleg leöntöm kávéval vagy sörrel, ha épp nem, akkor elfelejtem elhozni és összekeverem a versszakokat, ősztől kezdve krónikus megfázásban szenvedek, amitől hangom néha egy idült alkoholistára emlékeztet, na de mind1. A beénekléseket pedig leírták a többiek :-).

Kedvenc külföldi zenék:

Pink Floyd, Led Zeppelin, Deep Purple, David Gilmour, Dire Straits, Iron Maiden, Guns ’N Roses, Ratt, Europe, Bryan Adams, Queen, Nirvana, The Cranberries, Radiohead, Coldplay, Placebo,...

Kedvenc hazai zenék:

Kispál és a Borz, Hobo Blues Band, Omega, Bikini, Edda, Pál Utcai Fiúk, Tátrai Band, Tankcsapda, Quimby, Ezüstös Aranyér, 30Y, KisCsillag,...

Kedvenc albumok:
Pink Floyd:  The dark side of the moon [1973]
                 Wish you were here [1975]
                 Animals [1977]
David Gilmour: David Gilmour [1978]

Dire Straits: Love over gold [1982]

Kispál és a Borz: Ágy, asztal, Tv [1994]

Hobo Blues band: Vadaskert I-II [1996]
Pál Utcai Fiúk: Ha jön az élet [2000]

Hangszerek:

  KORG X5D

  Roland EP 75 digital piano 

Kedvelt időtöltések: 
  zene, foci, horgászat

A többiekről:

Zoli:

Tehetséges, céltudatos, művelt srác. A gitár és a zene az élete. A gitár improvizációk nagy kedvelője. A zenekar motorja. Mindig pontos, nemtom hogy csinálja. Sokszor már órákkal próba előtt lent van a teremben. Élő zenei lexikon, a Zeppelin egyik legnagyobb hazai rajongója.
Jaigen és asszem a Haribo gyár éves profitjának a felét Ő termeli.:) 

Laci:

Igazi egyéniség. Imádja a verseket. Amikor dobol, megszűnik a külvilág, mintha valami egészen új dimenzió nyílna meg számára. Rendkívüli képessége van a leglehetetlenebb arcok és grimaszok vágására, nagyszerű fotóalany.

Veszi:

A legfiatalabb tagja a zenekarnak. Remek basszustémákat ír, a bassgitár nyaka az égnek áll amikor megszállja a metálszellem.

Jófej mérnökpalánta emellett nagy kispál-fan, így egy újabb piros pont a virtuális ellenőrzőfüzetbe.:D

A sör, ha élőlény lenne, menekülne előle, de szerintem nemsok eséllyel.